Ez egy rövid bemutatkozás lesz, tehát nem onnan kezdem, hogy megszülettem, mint igen kis gyermek. (Hej, ha én egyszer elmondhatnám életem történetét! De sosem engedik.) Nevem születésileg Joó András, az utazásos fórumukon Pó Apó néven szoktam megjelenni. Alapvetőleg tanárként jegyzem magam, pénzügyi mindenfélékről mesélgettem pár évtizeden keresztül az erre fogékony hallgatóságnak –a többiek szabadon távozhattak. Ennyit a tudományról.
Megjelent –és nagyjából elfogyott- a kilencedik utazásos könyvem is; Thaiföld, Laosz, Vietnám, Kambodzsa, Malajzia, Észak-Borneo (Sarawak) meg Indonéziából Szumátra, Jáva, Dél-Borneo (Kalimantan), Celebesz (Sulawesi), Bali volt a téma, meg Pápua, de ez csak az emberevők okán, ámde semmi izgalom, megették azok már az utolsó ilyent is. Aztán hozzácsaptam még két –mondjuk úgy- útietűdös könyvet is: rövidke történetek, olyan dolgokról amik az utazások kapcsán csak úgy az eszembe jutottak. És most is készül valami írásmű, többfajta is, de elég lassan. (Talán azért, mert nem csinálom?) Ennyit az irodalomról.
Legszívesebben Keletre utazom, legyen az a Közel vagy a Távol; ennyit pedig ezekről a megunhatatlan egzotikus vidékekről, a barátságos emberekről, vulkánokról, őserdőkről, trópusi tengerpartokról, az ezeréves szakrális helyekről, vagy olyan országokról, amelyek eddig „távol voltak s’ mégis oly közel”…
És –bocs- nem utazási irodával. Ennyit meg a reklámról.
A suliban tornából többnyire fel voltam mentve, saslengeni nem tudok, bukfencezésnél felborulok, angol tudásom pocsék, de a hátizsákot még elbírom, ám hiába is beszélnék úgy, mint Shakespeare, ha a túloldal teljes szókincse a hello, miszter, máni. Ennyit a képességeimről.
