Jakusovszki Dorina vagyok, mikor rájöttem, hogy keresztnevem egybecseng a vándorral, Vándorinaként útnak indultam, hiszen a név kötelez. 🙂
Hivatalban dolgoztam 9 évet, aztán egyszer rám jött az érzés, hogy nem akarom tovább csinálni, nem nekem való, nem tudom kiélni magam és már azt sem tudom, ki vagyok, csak kivagyok. Te voltál már így? Hogy látszólag minden rendben veled, nem lenne okod panaszra, de te mégsem találod a helyed és minden rosszul sül el, amit csinálsz, és ettől egyre csak frusztráltabb leszel? Hogy a magánéleted is összeomlik, meg úgy minden és fogalmad sincs hogyan tovább? Na, én így voltam.. ilyenkor van az, hogy el kell indulni.. mindegy merre, arra, ami először hív.
Engem a Szent Jakab út, azaz El Camino hívott először. 2015 őszén végigjártam az út 900 km-ét Spanyolországban. Egy hónap szabadsággal, de aztán visszamentem dolgozni. Imádtam a hátizsákos, mindennap máshol alvós életformát, a „jé, itt mindenki elfogadja a másikat” érzést és azt, hogy nem baj, ha egy mondatom félig angol félig francia, kis magyar és spanyol szavakkal tarkítva, akkor is bárki megérti!
Reméltem, hogy az út megváltoztat annyira, hogy megszeretem a munkámat. Nem így lett. Sőt… nem akartam már többet csak a megélhetésért dolgozni… vettem egy füzetet és nekiálltam rajzolni… közben az út tovább hívott. Kitaláltam, hogy nagyon nagy vándor (vándorina) leszek és végigsétálok otthonról (Kaposvárról) az Atlanti-óceánig. Visszamegyek a Szent Jakab útra, de most kihagyom a repülőt! Mindez 3500 km lesz, de időm, mint a tenger, ugyanis felmondtam biztos állásomat a 2016 márciusi Járatlan utakon fesztivál hatására: Vizy Peti 4400 km Budapesttől-Lissabonig c. előadása volt a végső löket. Peti nagy motiválóm lett, bízom benne, hogy én is tudok neked löketet adni! Hogy aztán te is „továbblökhess” mást. Az utak már csak ilyenek..
2016.június 1-jén léptem rá a nagy útra. Hogy milyen érzéseket éltem meg előtte és aznap? Hogy bármennyire is vártam, a Kaposvár táblánál már elfáradtam, mert túltömtem a hátizsákot? Na igen, ilyesmikről is fogok mesélni. Hogy megéri-e nekem ez az út, fogalmam sem volt, csak azt tudtam, hogy mennem kell..
